Jön a Mikulás

Alig pár hét és jön a Mikulás.Minden gyerek epekedve várja. Már a nagyobbak írják a levelet a kicsik pedig rajzolnak lesik minden reggel, hogy vajon elvitte-e a levelet a Mikulás. Minden évben egy kis műsorral kedveskednek a Mikulásnak. Néhány éneket és verset megosztok veletek amivel az én gyerekeim készültek a Mikulás fogadására.

Weöres Sándor: Száncsengõ

Éj-mélybõl fölzengõ
- csing-ling-ling - száncsengõ.
Száncsengõ - csing-ling-ling -
tél csendjén halkan ring.
Földobban két nagy ló
- kop-kop-kop - nyolc patkó.
Nyolc patkó - kop-kop-kop -
csönd-zsákból hangot lop.
Szétmálló hangerdõ
- csing-ling-ling - száncsengõ.
Száncsengõ - csing-ling-ling -
tél öblén távol ring.

Megjött a Télapó

Szánon jött. A hegyeken
fenyok búcsúztatták.
Zsákját tükrös hegyi tón
vízilányok varrták.

Medvék mézet gyujtöttek
nyár derekán néki.
S egy kosárban áfonyát
küldött az osz néni.

Pirosszemu mókusok
mogyorója csörren.
S megcsendül a kicsi szán
csengoje a csöndben.

Itt van már az udvaron.
Toporog a hóban.
Teli zsákja a tiéd,
dúskálhatsz a jóban. 

 Suttog a fenyves, zöld erdõ,
Télapó is már eljõ.
Csendül a fürge száncsengõ,
Véget ér az esztendõ.
Tél szele hóval, faggyal jõ,
Elkel most a nagykendõ.
Libben a tarka nagykendõ,
Húzza-rázza hus szellõ.
Suttog a fenyves, zöld erdõ,
Rászitál a hófelhõ.
Végire jár az esztendõ,
Cseng a fürge száncsengõ

Télapó itt van,
Hó a subája,
Jég a cipõje,
Leng a szakálla,
Zsák, zsák, teli zsák,
Piros alma, aranyág.

Két szarvas húzta
Szán repítette,
Gömbölyû zsákját
Száz fele vitte.
Zsák, zsák, teli zsák,
Piros alma, aranyág

 

Csányi György:

Télapó kincsei

"Télapó! Télapó!
Hol van a te házad?
Ki adta? Ki varrta
báránybor subádat?

Meleg, jó szívednek
honnan van a kincse?
Zimankós hidegben
van, ki melegítse?"

Szánomat szélsebes
három pejkó húzza,
kucsmás fenyok között
kanyarog az útja.

Nagy piros szívemnek
jóság a kilincse,
s édesanyák mosolygása
a legdrágább kincse.

Hidegben nem fázom

egyetlenegyszer sem:

az o bársony pillantásuk

átmelenget engem.

Veress Miklós:

Mese a Mikulásról

Hókastélyban jéglakás:
Ott lakik a Mikulás.
Szél a szánja – mégse fázik,
Úgy röpül egy messzi házig.

Csengõje a hópehely.
Szánkójának énekelj,
Mintha dallal idehúznád,
S tedd ki ablakba a csizmád.

Ne lesd meg a Mikulást,
Rajta varázs a palást:
Leshetsz reggelig magadban,
Mert ha eljön, láthatatlan.

Hogyha tudnád, hol lakik,
S odaérnél hajnalig,
Jutnál mesebeli tájra –
Elolvadna palotája.

Megriadna és tova –
Röpítené fagylova,
A helyén meg, idenézz csak,
Sírdogálna ezer jégcsap.

Ne lesd meg a Mikulást,
Hadd suhogjon a palást,
Jöjjön, jöjjön láthatatlan
Éjszakában és havakban.

Táncolj, örülj, énekelj,
Mint kerengõ hópehely.
Csengõjüket fenyõk rázzák,
Telis-teli cipõd, csizmád.

Hull a hó, hull a hó, mesebeli álom,
Télapó zúzmarát fújdogál az ágon.

A kis nyúl didereg, megbújik a földön:
"Nem baj, ha hull a hó, csak vadász ne jöjjön!"

Parányi ökörszem kuporog az ágon,

Hull a pelyhes fehér hó, jöjj el kedves Télapó!
Minden gyerek várva vár, vidám ének hangja száll.
Van zsákodban minden jó, piros alma, mogyoró,
Jöjj el hozzánk, várunk rád, kedves öreg Télapó!

Nagyszakállú Télapó, jó gyermek barátja.
Cukrot, diót, mogyorót rejteget a zsákja.
Amerre jár reggelig, kis cipőcske megtelik.
Megtölti a Télapó, ha üresen látja

Mikulás, Mikulás, öreg Mikulás!
Mikor jössz, mikor jössz, minden gyerek vár!
Répa, cukor, csokoládé, jaj, de jó!
De a virgács jó gyereknek nem való!
Mikulás, Mikulás, öreg Mikulás!
Mikor jössz, mikor jössz, minden gyerek vár!